Miért kudarc az 1849. évi Függetlenségi Nyilatkozat történeti alkotmányunk jogfolytonossága szempontjából?

Az 1849. évi Függetlenségi Nyilatkozat a magyar szabadságtörekvések egyik legbátrabb, ugyanakkor közjogilag egyik legvitatottabb lépése volt. A tanulmány a deklarációt a történeti alkotmány és a jogfolytonosság nézőpontjából vizsgálja, bemutatva, hogy a Habsburg-ház trónfosztása miként jelentett szakítást a magyar alkotmányfejlődés addigi logikájával. Az áprilisi törvények, Kossuth Lajos függetlenségi politikája és Deák Ferenc későbbi kiegyezési koncepciójának összevetéséből két eltérő út rajzolódik ki: a forradalmi szakítás és a történeti jogfolytonosságra épülő kompromisszum. A tanulmány amellett érvel, hogy a magyar állami önállóság tartós közjogi kereteit végül nem az 1849-es radikális fordulat, hanem a történeti alkotmány alapjaira visszatérő kiegyezés volt képes megteremteni.